Ati Manel - Tonhalfutár

Ati Manel - A konzervbe zárt hagyomány

Adriano Ribeiro és Luís Mendonça, a Jose Gourmet mögött álló duó. Az Ati Manel Luis dédnagyapjáról kapta a nevét, aki egy kreatív látnok volt a maga korában, és a 20. század közepén egy nagy múltú konzervgyár tulajdonosa volt. Amikor Luís felfedezte a családi pincében rég elfeledett, porlepte relikviákat a régi gyárból, ihletet kapott, hogy feltámassza egy olyan ősének zsenialitását, akivel soha nem találkozhatott.

Adrianóval együtt Luís egy időugrást hajtott végre a múltba, méghozzá úgy, hogy a század közepi dizájnt és az örökölt recepteket ötvözte egy csipetnyi kortárs hangulattal. Az eredmény egy olyan márka, amely egy másik korba repíti az embert, összekeverve a laza stílust a konzervdobozban található ízcentrikus finomságokkal.

A gondosan kidolgozott, Portugáliából és Galíciából származó termékeik sora a legelegánsabb hal-, tenger gyümölcsei- és pástétom konzervekkel büszkélkedhet, amelyeket csak kapni lehet.

Luís visszaemlékezése:

“Gyakran meséltek nekem dédapámról, Ati Manelről. Hogy ilyen volt, hogy olyan volt, hogy ezt csinálta, hogy azt csinálta. Volt egy konzervipari vállalkozása, amit nehezen, de nagy energiával indított el. Az első világháború lázba hozta a portugál konzervipart. A húszas évek közepén a nemzeti gyárak száma négyszáz körül volt. A harmincas évek végén kevesebb mint a felére csökkentek. Amikor kitört a második világháború, a konzervek iránti kereslet ismét megnőtt. És Ati Manelnek nem volt keze, hogy méricskéljen. Néha kis csomagokat küldött külföldi barátainak. Úgy látszik, úgy érkeztek meg a célállomásra, mintha akkoriban a világ legjobb ajándéka lett volna. És azok is voltak. Szerencsére ma is azok, de más okokból. Dédnagyapám egészsége már akkoriban is karöltve küzdött az akaraterejével. De még így is tanúja volt az ötvenes évek virágkorának.

Luís visszaemlékezése:

Én soha nem ismertem meg Ati Manelt, sem a halkonzerveit. Ami megmaradt belőle a reveles-i házban, az ott nyerte el az idők porát. Amikor halála után a hagyaték osztását végeztük, a házban sétálva gyerekkori történeteket cseréltünk testvéreimmel. Megnéztük a csapóajtót, amely a pincére nézett. És a könyvek és egyéb irodai dolgok között találtunk néhány dolgot, amelyek a konzervek gyártásával és forgalmazásával kapcsolatosak. Bélyegek, cinkográfiai metszetek, néhány szitanyomókeret, fotolitográfia, fatípusok, tűhegyek, egy-egy színpróba, egy szálszám, klisék, litográfiai kövek, ofszetlemezek, címkés dobozok, bélyegek, egy füzet a konzervek képleteivel és receptjeivel, egy másik a külföldi piacról szóló feljegyzésekkel, még egy másik az ügynökök, termelők és halászok elérhetőségeivel személyes jegyzetekkel ellátva, különböző országokból kapott leveleket a konzervekkel kapcsolatos megjegyzésekkel.

Luís visszaemlékezése:

Mindannyiunk közül csak nekem volt szemem ezekhez az ereklyékhez. Mint tervező, megbíztak ezzel az örökséggel. Mindent összeraktam, áttakarítottam, rendszereztem, rendbe raktam, átérezve egy aranykor jegyei által fémjelzett személyiség vonzerejét. Visszaszereztem az ábécéket és a palettákat. Újraalkottam a történetét, a hálózatokat, az kapcsolatokat. A grafikai stratégiákat az új követelményekhez, a különböző országok és kontinensek piacainak sajátosságaihoz és szabványaihoz igazítottam. Megújítottam és aktualizáltam a megoldásokat, megőrizve dédapám korának szellemiségét és vizuális környezetét.

Luís visszaemlékezése:

De mindennek csak egy újabb elköteleződéssel lenne értelme, különös tekintettel a jegyzeteire, gondoskodására és a termelőkkel való kapcsolatára, az alapanyaggal szembeni igényeire, a beszállítókkal, az aukciókkal, a halászokkal való kapcsolatára – ami a receptjeiben csúcsosodott ki, azon gondolkodva, hogyan lehet visszanyerni és megőrizni a régi idők hitelességét, kihasználva a jelenlegi legjobb termelési feltételeket: ötvözni a picas, a borotvakagyló vagy a fésűkagyló frissességének megőrzésével kapcsolatos tudást, felismerve, hogyan választotta ki a legjobb olajat a szardíniához, milyen gondossággal készítette el a tonhalfilét, a pácolt kagylót, a tintahal tölteléket, a fokhagymás mártást a poliphoz.

Az asztalt újra megterítettük: fogadják el meghívásunkat, hogy csatlakozzanak az Ati Manel Konzervek ünnepéhez.”

Previous slide

Next slide