INGYENES KISZÁLLÍTÁS 20.000 FT-TÓL

Keresés

Mindent a tonhalról

A tonhal kiváló forrása a szelénnek, a B3-vitaminnak (niacin), valamint a B12- és B6-vitaminoknak, illetve a fehérjének. Magas foszfortartalma mellett B1-vitaminban, B2-vitaminban (riboflavinban), D-vitaminban, és olyan ásványi anyagokban is gazdag, mint például a kálium, a jód vagy a magnézium. Mindezeken felül a tonhal Omega-3 zsírsavakat is tartalmaz.

A kutatók nemrégiben megállapították, hogy a szelén egy része selenoneine formájában van jelen a tonhalban, ami különösen értékes, hiszen antioxidánsként működik. A szelénnek ez a formája fontos szerepet játszik a tonhal egészségének megőrzésében, hiszen antioxidáns tulajdonságai miatt védi a hal vörösvérsejtjeit a károsodástól. Érdekes módon képes a halak testében felgyülemlett higanyvegyületek megkötésére is, így csökkentheti a higanyhoz kapcsolódó problémák kockázatát. Mivel nagyjából 2-3 mg selenoneine van kb. 100 gramm tonhalban, ez az értékes antioxidáns a mi szervezetünkbe is beépülhet fogyasztás során. Azonban ahhoz, hogy ezt biztosan megállapíthassák, további kutatások szükségesek.

Egy nemrégiben végzett kutatás során, melyben a halfogyasztás, valamint a szív-és érrendszeri betegségek kapcsolatát vizsgálták, a kutatók egy igen érdekes dologra bukkantak a tonhallal kapcsolatban. A 15 éven át tartó kutatásban több mint 15.000 férfi és nő vett részt az Egyesült Államokban. A halfogyasztásuk (konzerv tonhal, lazac és szardínia, tőkehal, tenger gyümölcsei) lett összehasonlítva egy speciális kardiovaszkuláris probléma (pitvari fibrilláció) előfordulásának gyakoriságával. Ez a betegség azt jelenti, hogy az elektromos impulzusok a szívben rendszertelenné válnak. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a konzerv tonhal és az olyan olajos halak, mint például a lazac rendszeres, kombinált fogyasztása (legalább heti 2 alkalommal) segít csökkenteni e betegség előfordulását. Bár még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy ez a kombináció feltétlenül hozzájárul a rizikófaktorok csökkenéséhez, a rendszeres tonhalfogyasztás kétségtelenül fontos szerepet játszik a különböző szív- és érrendszeri panaszok megelőzésében.

A tonhalnak több fajtája is létezik, melyek más-más jellemzőkkel bírnak. A legnépszerűbbek a következők:
Albacore (Thunnus alalunga)

Az Albacore (hosszúúszójú) tonhal közepes méretű és élettartamú tonhalfajta, a kifejlett példányok a 90-120 cm-es hosszt is elérhetik, súlyuk pedig 6 és 20 kg között változik. Átlagos élettartamuk 9-12 év. Az Albacore tonhalat más néven fehérhúsú tonhalként is emlegetik. A konzerv tonhalak között igen népszerű, különösen az USA-ban.

Nagyszemű (Thunnus obesus)

Bár a kékúszójú tonhalnál kisebb ez a fajta, és valamennyivel rövidebb ideig is él, a nagyszemű tonhal mégis az egyik legnagyobb tonhalfajta, hiszen akár a 240 cm-es hosszt is elérheti. A nagyszemű tonhalat gyakran olyan néven forgalmazzák, ahogyan a Hawaiin élők nevezik: „ahi” tonhalként. A sárgaúszójú és kékúszójú tonhal mellett ezt a fajtát is gyakorta használják sushi és sashimi készítéséhez – ilyenkor „maguro”-nak nevezik.

Atlanti (Thunnus atlanticus)

A sárgaúszójú tonhal közeli rokona, de nem tett szert olyan népszerűségre. Az atlanti-óceáni tonhal viszonylag kis méretű, 30-90 cm hosszúra nőnek meg, súlyuk pedig 4 és 10 kg között változik.

Kékúszójú (Thunnus orientalis; Thunnus thynnus)

A kereskedelmi céllal halászott tonhalak között a kékúszójú tonhal a legnagyobb méretű: súlyuk akár a 400 kg-ot is elérheti, hosszuk pedig meghaladhatja a 4,5 métert. Köztudott, hogy átlagos élettartamuk 20 év, de kivételes esetekben ennek akár duplája is lehet. Vannak olyan példányok a kékúszójúak között, akik a Mexikói-öbölből indulva (ahol születtek) átszelik az egész Atlanti-óceánt, az európai partok mentén élnek, majd végül visszatérnek a Mexikói-öbölbe, hogy szaporodjanak. Úszás közben a sebességük akár a 60-70 km/h sebességet is elérheti! A kékúszójú tonhalat előszeretettel használják sushi és sashimi készítéséhez is – ilyenkor „hon maguro”-nak nevezik ezt a fajtát. Nagy mérete és hosszú élettartama miatt sajnos a kékúszójú tonhal higanytartalma jóval magasabb, mint más fajtáké.

Csíkoshasú (Katsuwonus pelamis, skipjack tuna)

A csíkoshasú tonhalat nagyon gyakran használják konzervek elkészítéséhez. Viszonylag kis méretű tonhalnak számítanak, súlyuk mindössze 2-3 kg, hosszuk pedig ritkán haladja meg a 60 cm-t. Rövidebb élettartamú, mint más tonhalak – átlagosan 2-3 évig élnek. Ezen tulajdonságainak köszönhető, hogy a csíkoshasú a legalacsonyabb higanytartalmú a tonhalak között.

Tongol (Thunnus tongol)

A tongol tonhal, más tonhalfajtákkal ellentétben kevesebbet vándorol élete során, elsősorban csak az Indiai-óceánban, illetve a Csendes-óceán nyugati részén élnek. Kis méretűek, nagyjából 4-5,5 kg-t nyomnak, hosszuk pedig 30 és 90 cm között változik. Mérete és élőhelye következtében viszonylag alacsony higanytartalmú, még ha nem is annyira, mint a csíkoshasú tonhal.

[ux_image id=”9655″]

[/col]

[/row]

Sárgaúszójú (Thunnus albacares)

Ez a fajta közepes méretűnek számít a tonhalak között: többnyire 30-60 cm a teljes hosszuk, de akár másfél méteresre is megnőhetnek, néhány esetben még ennél is nagyobbra. A kisebb egyedek súlya 4-5,5 kg, a nagyobbaké pedig 18-27 kg. Viszonylag gyorsan növekednek, élettartamuk pedig 4-8 év között változik. Változó méretük miatt az egyes egyedek higanytartalma eltérő – a kisebb, fiatalabb egyedeké alacsonyabb, mint a nagyobbaké.

Tudtad? Közelmúltban végzett kutatások alapján úgy tűnik, a magasabb zsírtartalmú tonhalak higanytartalma alacsonyabb! Milyen tonhalat érdemes tehát választani, ha a minimális higanytartalomra törekedsz?
  • Kis méretű, rövidebb természetes élettartammal rendelkező fajták, pl. skipjack tonhal, tongol tonhal. A csíkoshasú tonhal a legideálisabb – ilyen tonhalat találsz például a The Queen of the Coast tonhalsalátákban is.
  • Minél magasabb természetes zsírtartalmú tonhalat válassz – ezt ellenőrizheted konzervek esetében a tápértéktáblázatokban.