Tonhalfutár - Maruzzella: Az igazi mediterrán élmény

Mediterrán élmény

Van egy pont Olaszországban, ahová megérkezve a tengerpart mintha mosollyá változna. Ez adta az ötletet, hogy mind a tenger, mind a minőség mindenki számára elérhetővé kell, hogy váljon.

Ha az üzlet a családban van

Minden választás személyes döntés, és minden döntés tiszteletben tart egy emléket, és minden döntést gondosan azok hoznak meg, akik ennek a munkának a hasznát fogják élvezni. A konzervgyártás a gondoskodásról szól.

Az innováció az ötlet

Az egyszerű, egészséges és változatos táplálkozás mindenki számára elérhetővé tétele; népszerűsítése azon tisztelet révén, amelyet a modern szemlélet a szilárd tapasztalatoknak köszönhet.

Az eredet

Genova, 1918: Igino Mazzola megalapította egyszemélyes vállalkozását, amely halak és haltermékek exportjára szakosodott. Etiópia meghódítását követően az Olaszországra alkalmazott szankciók lelassították a más országokkal való kapcsolatokat, és arra kényszerítették, hogy változtasson üzleti tevékenységén. Úgy döntött, hogy a tenger egy még nagyobb halállományú részén, az Adria északi részén fektet be, és megvásárolta az Udine tartományban található Marano Lagunaréban szardíniát és olajos halat feldolgozó üzemet.

A konzervgyár és a halászközösség

A vállalat története összefonódott a halászközösség történetével és a maranói asszonyokkal, akik a halászatot előkészítették. A Marano Lagunare-i létesítményt 1938-ban újították fel, amikor a környék nagyon szegény volt, és a helyiek gyakorlatilag csak a lagúna által kínált kevés halból éltek. Kevés halászhajó volt, ezért Igino Mazzola 18 hajóból álló új flottát vásárolt és épített; még ma is emlékeznek néhány hajóra ezek közül, mint a “Teresina prima”, a “9”, a zászlóshajó “IGMA”, az “5” és az “Alex”. Isztriából szakértő halászok érkeztek, hogy a háború okozta rendkívüli nehézségeket leküzdve megtanítsák a lagúnában élőket a mélytengeri halászatra. Mazzola tehát képes volt olyan legénységet toborozni, akik rövid időn belül képzett halászokká váltak az Adrián, gazdagságot hozva a közösségnek és fellendítve a helyi halpiacot is. A flottát ezután visszaadták ugyanazoknak a halászoknak akiktől vásárolták, és akik továbbra is biztosították a konzervgyár számára szükséges alapanyagokat. A gyár és a közösség közötti kapcsolatok a szokásokon és az írott szabályokon alapulnak, amelyeket a maranói halászokat szabályozó, a város polgármestere által 1899-ben aláírt szabályzatban is szerepelnek.

A konzervgyár és a halászközösség

Ez a dokumentum a kölcsönös szolidaritás és etika hagyományáról tanúskodik, amely a tenger és a tengerből élők közötti kapcsolatokat szabályozza: a kifogandó halfajokról, a “seraia”, azaz a lagúna egy-egy területén való gyűjtés kijelölésének módszereiről szól. A beszállítókkal való kapcsolatok még ma is a bizalmon és a közös etikai kódexen alapulnak, a tenger kódexén, amelyet az üzleti terjeszkedés és a piac fejlődése, valamint a szigorú minőségbiztosítási rendszer biztosít, amely dokumentumokkal és eljárásokkal garantálja a minőségi szabványokat. Marano mellett a vállalat ebben az időszakban további üzemeket hozott létre Lisignanóban és Isola di Sansego (Isztria), valamint az Adria partján, Porto Tolle-ban, Rovigo tartományban.

A háború utáni időszak és a tonhalkonzervgyártás

A szardíniakonzervgyár kibővítette a termékpalettát az angolnával, a makrélával és a tonhallal. Bár a háború utáni időszakban a flotta és a két isztriai konzervgyár elveszett, 1948-ban az Igino Mazzola újjászületett, technológiai beruházásokat hajtott végre, és részvénytársasággá alakult. 1958-ban létrehozták a 100 grammos Maruzzella márkát, és az egyadagos adagok forradalmasították a tonhalpiacot. Az Igino Mazzola előtt álló új kihívás abból a döntésből fakadt, hogy egy nehezen beszerezhető, márkás fogyasztói terméket kell feldolgozni. Abban az időszakban a beruházások az alapanyagok beszerzésének lehetőségére összpontosítottak, az Atlanti-óceánon halászó japán flottától vásárolva. Egy évtizeddel később a Peschereccio és a La Pinta márkájú loanói konzervgyárat megvásárolták az olasz Pisonis cégtől.

Csomagolási innováció

Miután a minőségi szabványokat garantálták, az innováció a csomagolásra, az élelmiszerek új stílusának népszerűsítésének modern eszközére kezdett összpontosítani. A Maruzzella márka 1958-ban került piacra 100 és 200 grammos konzervdobozokban, ami úttörő pillanat volt az olaszországi és a világ termelésében, az egyadagos formátumokkal egy olyan időszakban, amikor a tonhalat még mindig egy kilogrammnál nagyobb kiszerelésben konzerválták. Az olajos tonhalat egykor hordókba csomagolták, vagy akár, mint ma, 5 vagy 10 kg-os konzervdobozokban árulták. A gyártók általában megszokták, hogy a legfrissebb terméket nettó kilónál kisebb méretű konzervdobozokba helyezik, míg a La Mazzola úgy képzelte el, hogy a jövőben a fogyasztás még kisebb formátumok felé fog orientálódni, és tökéletesítette a 100, 200, 300, 400, 800 grammos nettó súlyú konzervdobozokat, ellenőrzött súly és ár mellett, kizárólag gondosan előkészített alapanyagok felhasználásával, garantált minőségben, ami lehetővé tette, hogy egy kiváló minőségű, állandó termékkel, megfizethető áron, sikeresen meghonosodjon.

Csomagolási innováció

Az 1970-es években a cég elsőként kezdte el használni a fehér zománcozott belsővel ellátott alumíniumdobozt: az alumínium nem rozsdásodik, sokkal könnyebben nyitható – fröccsenés nélkül – és könnyebbé teszi a doboz kiürítését. A 2000-es évek elején a piaci igények kielégítése érdekében (kiváló minőség és versenyképes árak) a vállalat külföldön kezdett el gyártani, és az alumínium (amelyet nem minden gyár tudott használni) helyett az összes többi gyártó által használt acélra cserélte.

A változatosság és a globális piac

Ma az Igino Mazzola SpA az EU és az EU-n kívüli piacokon egyaránt forgalmazza minőségi termékválasztékát, továbbra is figyelembe véve az változó fogyasztói ízléseket, amely egyre inkább a változatos étrendre összpontosít. Konzervtermékeinkkel 13 halfajta kerül a világ minden táján az asztalokra, egy egyre kiterjedtebb értékesítési hálózaton keresztül. A vállalat választásait továbbra is a hosszú évek során átörökített hagyományok határozzák meg.

Az innovációról saját elképzelésünk van: az egyszerűség előmozdítása, a változó világ igényeinek kielégítése. Ami egykor csak kevesek számára volt elérhető, mára a mindennapi élet részévé vált, és ez az, amit mi a konyha legnagyobb forradalmának tekintünk az évszázadok során; a magunk módján mi is részesei voltunk ennek, olyan modern formátumok létrehozásával, amelyek megváltoztatták a vendéglátás stílusát és a fogyasztói szokásokat, megkönnyítve a halak otthoni felszolgálását.

Tartósítószereink: hideg, hő és só

Nincs szükség vegyi anyagokra a tápanyagtartalom megőrzéséhez.

A jég közelebb hozza a távoli tengereket

A jég, mint tartósítóeszköz lehetővé teszi, hogy a hal eljuthasson hozzánk, megőrizve tulajdonságait. Ez az eljárás 1850 körülre nyúlik vissza, amikor a halakat hűtött vagonokban kezdték el szállítani az Egyesült Államokban. Ebben az időszakban a hal széles körben fogyasztott élelmiszerré kezdett válni, mivel a hűtési technológia forradalmasítani kezdte a fogyasztást, és a mindennapi élet részévé tette azt.

A hő, az energia tiszta állapotában teszi lehetővé a halkonzervek előállítását. A gőz megtisztítja a halat, és megőrzi annak különleges tápértékeit, így tárolni is tudjuk. Ez azt jelenti, hogy a konyha most már képes alkalmazkodni az új életritmusokhoz, és nem fordítva.

Só: értékes segítség a tengerből

Az ízesítés mellett a só egyes termékek, például a szardellák esetében a hőt is helyettesíti. Ezt az egyszerű összetevőt évszázadok óta tartósítószerként használják. Hogyan működik? A só elnyeli a vizet az élelmiszerekből, amelyek így “dehidratáltak” maradnak, hogy az élelmiszerek romlását okozó gyakori mikrobaflóra ne tudjon kifejlődni.

A mi minőségünk. Az Ön választása.

A hal értékes élelmiszer, amelyet a legjobb esetben is kreativitással kell fogyasztani: a változatosság ugyanis biztosítja a jólétet. Az Igino Mazzola S.p.A. négy generáción keresztül specializálódott a szardínia, a lazac, a makréla, a tonhal, a tőkehal, a szardella és a kagyló kiválasztására, tartósítására és értékesítésére. Ezeket csomagoltuk és forgalmazzuk az Ön számára, hogy megkönnyítsük a tengeri különlegességek mindegyikének kiválasztását és fogyasztását. Idővel olyan eljárásokat dolgoztunk ki, amely nem csak a termékeink minőségét, ízét és tápanyagtartalmát garantálják, hanem a beszállítóink termelési előírásainak betartását és a fogyasztók biztonságát is. Hiszünk az ökológiai fenntarthatóságban, ezért visszafogjuk a halászatot, ezáltal elősegítsük a tengeri fajok újratelepülését.

Minden egyes fogyasztónak választási lehetőséget biztosítunk.

A sárgaúszójú tonhal az igazi ínyenceknek, a horoggal (pole&line) halászott termék a hagyományos módszereket keresőknek -ami a fenntarthatóság további garanciája-, kényelmes megoldások a legkülönbözőbb étrendekhez az étkezési szokások megváltoztatásának lehetőségével, a személyes egészség és a környezet fenntarthatósága érdekében: számunkra minden választást tiszteletben kell tartani. Új lehetőségeket igyekszünk kínálni a fogyasztóknak, egyre modernebb szemlélettel. Ezért továbbra is mindig és kizárólag a tengerbe, a halászok bizalmába, az óceán gazdagságába és határtalan tulajdonságaiba fektetünk; hogy egyre modernebb lendülettel új alkalmakat kínáljunk a fogyasztóknak.

Receptünk

Egy egyszerű receptet teszünk az asztalra, amely négy generáción keresztül öröklődött: hal, olívaolaj és só. Egy kiegyensúlyozott étel, amely még a legfiatalabb fogyasztók számára is megkönnyíti a tengeri ételek élvezetét: nincs szálka, nincs pikkely és nincs hulladék. Az egyszerű tény mögött, hogy élvezhetjük az általunk ilyen gondossággal és odafigyeléssel elkészített ételeket, a konyhánk titka rejlik: a tapasztalat, a szakértelem, az élelmiszer-tudomány és a technológia finom egyensúlya.

Ez történik a mi konyhánkban:

– A hal megbízható beszállítóinktól érkezik, a legtermészetesebb tartósítási technológiával védve: hidegen. Amint a halat kifogták, azonnal lehűtjük, hogy lelassítsuk azokat a kémiai és biológiai folyamatokat, amelyek a hal romlását okoznák.

– A húst a megjelenés, a szín és az állag alapján választjuk ki.

– A halat ezután megfőzik és megtisztítják, hogy a fogyasztó csak a legjobb részt kapja meg. Ezt a szakaszt a mai napig kézzel végzik a szakértő személyzet tagjai.

– A halat ezután sózzák (hogy a teljes íze érvényesüljön), és lágy olívaolajat adnak hozzá, hogy ne befolyásolja a hal tulajdonságait.

Ez történik a mi konyhánkban:

– Az automata adagológépek segítségével a dolgozók adagolják a halat, hogy a konzervdobozban a lehető legépebben őrizzék meg a hal húsát. Ez az, ami miatt termékeink egésznek tűnnek.

– A biztonság garantálása és a hal tulajdonságainak minél hosszabb ideig történő megőrzése érdekében a konzervdobozokat hermetikusan lezárják a konzerváló gépek.

– Nagyméretű gyorsfőzők (amelyek nem sokban különböznek az otthon használtaktól) melegítik a konzervdobozokat, hogy a tartalma megfelelően tartósuljon az idők folyamán. Mindezt adalékanyagok és tartósítószerek nélkül.

A termék ezután kész konzerv. A hagyományos főzésnél használt nagyméretű időzítőt felváltó számítógépek olyan pontossággal szabályozzák a hősterilizálási folyamatot, amire csak a modern fejlődés képes, és olyan szintű élelmiszerbiztonságot garantálnak, amilyet még egy évszázaddal ezelőtt sem ismertek.

Previous slide

Next slide